Álmában érte a halál: örökre elaludt hazánk legkedveltebb színésze

Megpihenni egy kicsit. Mert az ember elfárad már hetven fölött, és még annyi, de annyi minden várhat rá, ha nem hajszolja agyon magát.

Talán ez járhatott a férfi fejében azon a forró nyári estén. A múlt bársonyos, cirógató, hol felkavaró, hol sírásra késztető emlékei, és a jövő titkai. Hétfő volt, látszólag unalmas hétfő. A férfi kikapcsolta a televíziót, aztán lefeküdt, majd soha nem ébredt fel. Azt mondták róla, hogy ő a legimádnivalóbb nagymackó. S még azt is emlegették vele kapcsolatban, hogy nála tökéletesebb, karakteresebb szinkronszínészt nem hordott hátán a Föld. Mosolygott, amikor bókoltak neki, amikor elismerték a munkáját, s amikor azt érezte, mennyien szeretik.

A Futrinka utcai mesékben ő mozgatta Nyúl apót.

Mert sokan rajongtak érte. Gruber Hugó többet, sokkal többet adott a közönségnek, mint néhány mesterien eljátszott szerepet a színpadon. Vitte őt jobbra és balra a kíváncsiság, belekóstolni a művészet megannyi aprósüteményébe a nagy torta mellett. A világégés előtt született 1938-ban, Budapesten, polgári család gyermekeként.

Kissrácként a Városligetben érhette őt az a meghatározó élmény, amely mágnesként vonzotta a bábosok világához. Talán épp a Városligetben látott egy vidám bábelőadást és határozta el, hogy márpedig ő is ezzel szeretne foglalkozni. Bábokkal a paraván mögött.

Pályáját amatőr bábosként kezdte, mert pontosan tudta, végig kell járnia a szamárlétrát, el kell sajátítania ennek a különleges előadásmódnak a legapróbb, látszólag legegyszerűbb fortélyait. Amikor 1954-ben az Astra Bábegyütteshez került, még csak egy volt a társulat tagjai között. De milyen társulat volt az! Itthon és külföldön várták tárt karokkal, óriási lelkesedéssel az előadásaikat.

Olyan bábadaptációkkal léptek fel, mint a Fából faragott királyfi, a Petruska, vagy a Csodálatos mandarin. Gruber Hugó az idő múlásával meghatározó alakjává vált a társulatnak. Ikonikus figurákat keltett életre, olyan szerepekben alakított nagyot, mint a cirkuszigazgató a Misi Mókus vándorúton című mesében, vagy Akela, a Dzsungel könyvében. Egyik felkérés követte a másikat, bábszínházon belül és azon is túl.

Mennyire szerettük a Futrinka utcát! Mennyire simogatta gyermeki lelkünket, amikor a Híradó előtt, a fogmosó maci után kapcsolták a Futrinka utcát. Nos, Gruber Hugo volt ott Nyúl apó. De többet akart, sokkal többet. Szinkronszínészként egy egészen másfajta kihívás várt rá.

Aki látott megannyi Gene Hackman főszereplésével készült korabeli krimit, kalandfilmet, az pontosan tudja, hogy Gruber Hugó hangja mennyire passzolt a hollywoodi sztár egyéniségéhez.

De az ő orgánumán szólalt meg Robert Onedin, az Onedin családból, vagy Bud Spencer a Bombajó bokszolóban, és még folytathatnánk a legendás szerepeket. Ő volt Kákalaki Akka a Nils Holgerson csodálatos utazása a vadludakkal című rajzfilmsorozatban, Kvarg Lipót a Csipet Csapatban, Arthur Summerlee professzor az Elveszett világban.

Az az orgánum hiteles volt és izgalmas. De még ennél is többre vágyott. A paraván-virtuóz, a szinkronizálás nagymestere hús-vér alakban is megmutatta mire képes. Olyan filmekben szerepelt, mint a Kincskereső kisködmön, az Árgyélus királyfi, a Tündér Ilona, a Privát kopó, a Nyolc évszak, a Szomszédok. A népszerű művész aranygyűrűt kapott az Állami Bábszínháztól, később Jászai Mari-díjat, majd érdemes művész lett. Mindenhol elismerték a munkásságát, és egyre inkább a művészvilág meghatározó alakjaként írtak, vagy beszéltek róla.

És a magánéletében is harmóniára lelt, 1964-ben vette el Bölcskei Katalint, aki haláláig mellette volt. Egyszer valaki azt mondta róla: „széles skálájú karakterszínész”. Ennél jobban, tökéletesebben aligha lehetett jellemezni őt. Több száz filmben szinkronizált, színpadon, a paraván mögött, vagy a filmvásznon bizonyított. S hogy teljes legyen az életrajza: tanárként dolgozott a bábszínész-képző tanfolyamon. Igazi reneszánsz ember volt.

Dolgozhatott bárhol, bármennyit, mindig hűséges maradt az Állami, vagy más néven Budapesti Bábszínházhoz, a kiváló Andrássy úti társulathoz. Az egyik kollégája úgy jellemezte őt, hogy: kedves, udvarias férfi, egy barátságos medve, akit jellegzetes, mély, mackós hangja és profi hozzáállása miatt rengetegen szeretnek.

Egy ifjú színésztársa pedig kijelentette, hogy megtiszteltetés volt mellette dolgozni, merthogy hihetetlen empátiával fordult az ifjú generáció tagjai felé. Hetvennégy esztendős volt, amikor 2012. július 3-án átaludta magát a Mennyországba.

Nyugodj békében, Gruber Hugó!